Never say...never
2014. márc. 23. vasárnap.
Költözés.
Költözés.
Londonba költöztünk...Az életem teljesen megváltozott. Más lettem.
Már nem vagyok az a kislány. Felnőttem. Érdekes életet élek...
~visszatekintés~
Amikor lementem a nappaliba dobozok közt találtam magam.
-Anyu! Mi történt? Rámoljuk ki a padlást?
-Nem. Költözünk.
Szinte összeestem a mondat hallatán, "költözünk" ez az egy szó volt amit soha nem akartam hallani. Itt hagyni New Yorkot? Csak azért hogy máshova mennyünk? Kizárt hogy én költözzek. Felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Mélyen ragaszkodtam ehhez a helyhez.
~visszatekintés vége~
Hát itt. Londonban az új házunk kapuja előtt állok és nézem a nagy házunkat.
Ja igen bocsánat ez egy napló amiben az életemet írom le. Nem olyan mint egy könyv. Ja és persze bemutatkozom. Natalie vagyok 17 éves vérbeli amerikai csajszi. A jelmondatom a "Never say never" apukám mondta mielőtt meghalt hogy soha ne adjam fel és soha ne mondjam hogy soha. Így elég fájdalmas múltam van. De hogy is kerültem Londonba? Anyu azt mondta hogy mielőtt apu meghalt már tervezték a költözést, de mivel apu kórházba került elhalasztották. A lelki sebek begyógyulása után anyu beszélt velem arról hogy mi lenne ha elköltöznénk? Semmiképp nem akartam költözni a világ összes pénzéért sem. Az a hely volt a kedvencem. Gyerekkoromban sokat utaztunk végül NYban maradtunk.
-Kicsim gyere segíts.
-Megyek már!-futottam a költöztető kocsihoz.
~néhány óra múlva~
A berendezett szobámban az ágyamon ültem és pihentem...furcsa volt Londont látni NY helyett. A szomszédokat nem ismerem így gondoltam átmegyek de mivel este volt semmiképp nem indultam el, majd holnap átnézek. Biztosan kedvesek.
Már nem vagyok az a kislány. Felnőttem. Érdekes életet élek...
~visszatekintés~
Amikor lementem a nappaliba dobozok közt találtam magam.
-Anyu! Mi történt? Rámoljuk ki a padlást?
-Nem. Költözünk.
Szinte összeestem a mondat hallatán, "költözünk" ez az egy szó volt amit soha nem akartam hallani. Itt hagyni New Yorkot? Csak azért hogy máshova mennyünk? Kizárt hogy én költözzek. Felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Mélyen ragaszkodtam ehhez a helyhez.
~visszatekintés vége~
Hát itt. Londonban az új házunk kapuja előtt állok és nézem a nagy házunkat.
Ja igen bocsánat ez egy napló amiben az életemet írom le. Nem olyan mint egy könyv. Ja és persze bemutatkozom. Natalie vagyok 17 éves vérbeli amerikai csajszi. A jelmondatom a "Never say never" apukám mondta mielőtt meghalt hogy soha ne adjam fel és soha ne mondjam hogy soha. Így elég fájdalmas múltam van. De hogy is kerültem Londonba? Anyu azt mondta hogy mielőtt apu meghalt már tervezték a költözést, de mivel apu kórházba került elhalasztották. A lelki sebek begyógyulása után anyu beszélt velem arról hogy mi lenne ha elköltöznénk? Semmiképp nem akartam költözni a világ összes pénzéért sem. Az a hely volt a kedvencem. Gyerekkoromban sokat utaztunk végül NYban maradtunk.
-Kicsim gyere segíts.
-Megyek már!-futottam a költöztető kocsihoz.
~néhány óra múlva~
A berendezett szobámban az ágyamon ültem és pihentem...furcsa volt Londont látni NY helyett. A szomszédokat nem ismerem így gondoltam átmegyek de mivel este volt semmiképp nem indultam el, majd holnap átnézek. Biztosan kedvesek.
Ez lenne az új blog nem tom a többit folytatom e de meglátom :*
